Nem minden punci pixeles,ez videó kártya függvénye
Fogyi nadrág=kinder tojás
Hiszek neki,mert alkoholista volt,nem felejtette el,hogy „honnan jött és hová tart”.(tudva vagy ne tudva,de a matyi haveromat idézte,20 évvel ezelőttről,mikor be esett hajnalban az első nonstop-ba:”honnan jövök?hová megyek?”
Posted by Tj Blogi on csütörtök, december 31, 2009
0
hozzászolás
RÖVID AZ ÉN VERSEM,AKÁRCSAK A TÖKÖD.VISZERES ZACSKÓD MÖGÖTT LÓG A KANÓC PÖCSÖD.HAJDANÁBAN TE VOLTÁL A KUPLERÁJOK BAKJA,DE DÖGLÖTT MADÁRNAK MINEK A KALITKA.AZÉRT LÁSD MILYEN BARÁTOD VAGYOK,AZ ÚJ ÉVRE KÍVÁNOK NEKED SZŐRÖS PINÁT BÜDÖSET ÉS NAGYOT!BOLDOGSÁGOT ÉS EGÉSZSÉGET,MINDENT AMI KEDVES NEKED,JÓ NŐT NEMCSAK TÜRELMESET!HA VERSEM MIATT TARTANÁL HARAGOT,AKKOR SZOPTASD MEG AZ ÚJÉVI MALACOT!BUÉK
Posted by Tj Blogi on csütörtök, december 31, 2009
0
hozzászolás
Kicsoda Jean-Jacques Goldman?
Közel 20 éve Jean-Jacques Goldman a legsikeresebb francia szövegíró-zeneszerzõ-elõadó mind a saját elõadású dalait, mind pedig dalainak más mûvészek általi (Céline Dion, Johnny Hallyday, Patricia Kaas vagy Florent Pagny) interpretációját tekintve. Kevésbé ismert a francia nyelvterületen kívüli országokban, részben azért is, mert nem törekszik nemzetközi karrierre. Mégis a « D’eux », a Céline Dion számára 1995-ben írt album minden idõk egyik legsikeresebb francia nyelvû lemeze: világszerte több mint 6 millió eladott példány, ebbõl közel 4 millió Franciaországban! Ez a rövid, magyar nyelvû életrajz, amit Szenes Zoltán fordított Jean-Michel Fontaine eredeti francia szövege alapján; azzal a céllal készült, hogy önök is megismerhessék Jean-Jacques Goldman történetét, mégha nem is beszélik a francia nyelvet. Így talán még könnyebben befogadhatják a dalait. Jean-Jacques Goldman 1951. október 11.-én született Párizsban, négy gyermek közül harmadikként.
Apja Alter Mojze Goldman 15 éves korában vándorolt ki Lengyelországból Franciaországba. 1942-tõl kezdõdõen Goldman úr egy zsidó ellenállási mozgalmat hoz létre és vezet, amiért 1988 novemberében, néhány héttel halála elõtt a Becsületrend kitüntetését is megkapta. Édesanyja, Ruth, német származású, a második világháború végén ismerkedtek meg, és 1949 júniusában házasodtak össze. Goldman-ék 1956-ban költöznek Montrouge-ba, Párizs déli külvárosába.
5 és 17 éves kora között Jean-Jacques hegedülni és zongorázni tanul, ami a késõbbiekben lehetõvé teszi számára olyan hangszereléseknek a megírását, amelyek igencsak ritkák. 16 évesen Jean-Jacques felfedezi Aretha Franklin « Think » lemezét, ami szinte áramütésként éri õt. Úgy dönt abbahagyja a hegedülést, hogy gitározni tanulhasson. Elsõ zenekarát a gimnáziumban Phalanster-nek hívják.
Az érettségi letétele után 1969-ben egy évet a H.E.C.-re való felkészüléssel tölt, majd felveszik az EDHEC-re, ami egy rangos kereskedelmi iskola Lille-ben, Észak-Franciaországban. 1973-ban megkapja diplomáját, amihez egy szociológia végzettséget is szerez, amelyet párhuzamosan végzett.
Katonai szolgálata alatt sorfalat áll, hogy próbálhasson egy zenekarban, amiben õ az énekes és gitáros. Ez volt a Tai Phong, amelyet két vietnámi testvér alapított (« Tai Phong » az õ nyelvükön azt jelenti « nagy szél »). Elsõ albumuk 1975-ben jelenik meg, és az elsõ kislemez a « Sister Jane » lesz a nyár szerelmes dala Franciaországban.
A Tai Phong progresszív rockot játszik, akárcsak a Yes, vagy a Genesis.
Még 1975-ben Jean-Jacques Goldman feleségül veszi Catherine-t, aki késõbb pszichológus lesz. Három gyermekük van: Caroline (1977-ben született), Michaël (1979-ben született), és Nina (1985-ben született). A Tai Phong két új albummal jön ki: a « Windows » 1976-ban, és a « Last Flight » 1979-ben. Egyik sem hozza meg a közönségsikert.
Amikor a Tai Phong 1978-ban turnéra indul, Jean-Jacques Goldman megtagadja a részvételt, mivel nem akarja magára hagyni a családját. Egy új gitáros-énekest vesznek be a csapatba: Michael Jones-t, aki Jean-Jacques Goldman legjobb barátja lesz. 1980-ban a Tai Phong feloszlik. Jean-Jacques Goldman-nak ekkorra már van jó néhány francia nyelvû dala, amiket ki szeretne adni. Senki sem érdeklõdik, de az EPIC-nek, a CBS új tehetségekkel foglalkozó cégének az érdeklõdését felkelti Jean-Jacques Goldman hangja. Jean-Jacques Goldman aláír egy 5 lemezre szóló szerzõdést. 1981-ben megjelenik Jean-Jacques Goldman elsõ szólóalbuma. A « Démodé » [divatjamúlt] címet szerette volna adni neki, de ezt a CBS elutasította. Így végül nem lett címe a lemeznek. 11 dalt tartalmaz, köztük az « Il suffira d’un signe » [elég egy jel] címût, Jean-Jacques Goldman elsõ sikerét.
1982, a második album, amely a « Minoritaire » [kisebbségi] címet viselte volna (a címet ismét elutasította a lemezkiadó) azonnali sikert hoz...
...akárcsak a harmadik album a « Positif » [pozitív], amely 1984-ben jelenik meg.
Ez alkalmat ad az elsõ turnéra, amely fizikailag nagyon megviseli. Nõvére, aki orvos, felír néhány orvosságot, hogy képes legyen elviselni a megpróbáltatásokat.
1985, « l'année Goldman » [Goldman év]: negyedik albuma, amely szeptemberben jelenik meg, vezeti az eladásokat, és egy év alatt 1,2 millió példányban kel el!
A második kislemez a « Je te donne » [neked adom] egy duett Michael Jones-al, és a különbözõségek elfogadásáról szól (« Je te donne toutes mes différences / Tous ces défauts qui sont autant de chances / (…) Tout ce que je vaux, ce que je suis, mes dons, mes défauts / Mes plus belles chances, mes différences ») [Neked adom minden különbözõségemet / mindezeket a hibákat, amik egyben lehetõségek is / (…) mindent, amit érek, ami vagyok, tehetségemet, hibáimat / legszebb esélyeimet, különbözõségeimet]. A dal 8 héten keresztül marad az elsõ helyen, és azóta is ez Jean-Jacques Goldman legnagyobb sikere. Az ezt követõ turné, ami több mint egy évig tart, különösebb hírverés nélkül, az elsõ alkalom, hogy Jean-Jacques Goldman megszokja, élvezi a színpadot.
Néhány héttel késõbb Coluche, a 70-es és 80-as évek legnagyobb francia komikusa felkéri, hogy írjon egy dalt a szervezetének a "Les Restos du Coeur"-nek [a szív éttermei], amely telente napi két étkezést biztosít a hajléktalanoknak. Jean-Jacques egy éjszaka alatt megírja a dalt, amely igazán hatalmas sikert arat a refrénjével, ami gyorsan körvonalazhatatlanná válik "Aujourd'hui, on n'a plus le droit, ni d'avoir faim, ni d'avoir froid..." [Ma nincs többé jogunk, se éhezni, se fázni…]. 1986-ban Jean-Jacques megvalósítja egyik álmát: egyszerû zeneszerzõvé lenni. És nem akárkit választ, mikor egy teljes albumot ír Johnny Hallyday-nek, a francia rock-legendának. A "Gang" [banda] lesz Johnny legnagyobb sikere 600 000 eladott példánnyal. 1987 fordulatot jelent a karrierjében: kiad egy dupla albumot "Entre gris clair et gris foncé" [világos szürke és sötét szürke között] címmel, amely 20 dalt tartalmaz és a mûkedvelõk többsége szerint ez a legjobb albuma. A dalok fele akusztikus felvétel, közvetlen módon rögzítve, szintetizátorok és dobgépek nélkül. Ez a dupla lemez egy év alatt egy millió példányban fogy el!
Jean-Jacques egy gigantikus turnéba vág bele közel 150 koncerttel az egész világon, köztük 5 hétig Párizsban, négy különbözõ helyszínen.
Ez a siker végül felkelti az amerikai sajtó érdeklõdését is, a mitikus amerikai zenei magazin a "Billboard" egy speciális cikket szentel Jean-Jacques Goldman-nak 1988 márciusában. 1990-ben minden dal, amit elkezd írni vagy duett, vagy trió, és ezért elhatározza egy zenekar alapítását, a Fredericks-Goldman-Jones-ét, amely Carole Fredericks-bõl a turnén résztvevõ amerikai fekete énekesnõbõl, és természetesen a hûséges Michael Jones-ból áll. Elsõ albumuk 1990 decemberében jelenik meg. Habár a közönség kissé meglepett a változás miatt, ez nem akadályozza meg, hogy egy év alatt 1 millió példányt adjanak el a lemezbõl.
1991 végén megjelenik 8 CD-bõl álló, 1981 és 1991 közötti valamennyi dalát tartalmazó gyûjteménye. Ezzel párhuzamosan a trió egy világkörüli turnéra indul.
1992-tõl Jean-Jacques Goldman lesz a mûvészeti kivitelezõje egy évente megrendezendõ estének, amelyet a Restos du Coeur-nek szentelnek, és amely a legnagyobb francia mûvészeket hozza össze egy estére. Az estély és a CD, ami pár hónappal késõbb jelenik meg, évrõl évre mind nagyobb sikert hoz. 1993-ban megírja az "Il me dit que je suis belle" [azt mondják szép vagyok] címû dalt Patricia Kaas számára, ami az elsõ álnéven megjelent sikere lesz. JJG lényegében a 80-as évek kezdete óta idõrõl-idõre írt dalokat álnéven: Sweet Memories, First Prayer, Sam Brewski, O. Menor, J. Kapler... 1993 végén megjelenik a "Rouge" [piros], a Fredericks-Goldman-Jones zenekar második stúdió albuma. Ez egy koncepció-album, amely a kommunizmus végét jelzi, de nem azoknak az eszméknek a végét, amelyek nemesek, és nemesek is maradnak. Az elsõ kislemez, a "Rouge" a Vörös Hadsereg kórusával készült.
1994-ben két sikert ér el álnéven Florent Pagny számára : "Est-ce que tu me suis?" [Vajon követsz engem?], és "Si tu veux m'essayer" [ha ki akarsz próbálni]. A Restos du Coeur estélyen a "La-bas" [oda] címû duettet énekli Céline Dion-nal, aki még nem volt az a világsztár, ahogy ma valamennyien ismerjük. Jean-Jacques ekkor ír egy teljes albumot a "D'eux"-ot, amely 1995-ben jelenik meg. Ez minden idõk legnagyobb példányszámban eladott francia nyelvû lemeze lesz! Franciaországban 44 héten keresztül tartja az elsõ helyet, és az elsõ kislemez a "Pour que tu m'aimes encore" [bármennyire is szeretsz még] 16 héten keresztül az elsõ. Ugyanebben az évben egy második lemezt is készít Johnny Hallyday részére, "Lorada" címmel, amelyhez két dalt is ír (az album többi részében részt vesz Erick Benzi, Jacques Veneruso és Gildas Arzel is a Canada zenekar egykori tagjai, akik a 80-as évek vége óta barátai). (...)
1996-ban és 1997-ben Jean-Jacques Goldman egyre több energiát szentel zeneszerzõi karrierjének: megírja az "Aicha"-t (a Zene Gyõzelme évének dala) és a "Le jour viendra"-t [eljön a nap] Khaled számára, két dalt barátjának Carole Fredericks-nek aki egy angol nyelvû szóló albumot ad ki, két szöveget és egy dalt Paticia Kaas új albumára, és egy dalt a Québéc-i Robert Charlebois részére. A közönség megnyugtatására a Sony kiadja elsõ best of albumát a "Singulier"-t (ez egy szójáték singulier = magányos és singulier = eltérõ), egy dupla CD-t, amely 34 dalt tartalmaz, köztük néhány kiadatlan verziót is.
Augusztus végén 10 évvel az "Entre gris clair et gris foncé" után JJG új szóló albuma kapható lesz az üzletekben. Az "En passant" [menvén] az érettség albuma, egy komoly és nosztalgikus lemez, ahol az elvesztett fiatalság melankóliája hatja át a témák nagy részét.
Egy határozott lapozás: Jean-Jacques félreérthetetlenül felidézi válását a feleségétõl ("Quand tu danses" [amikor táncolsz], de még inkább "Les murailles" [bástyák]). Csak két dalnak van tisztán pozitívabb kicsengése: "Bonne idée" [jó ötlet], és "On ira" [megyünk]. 1998 márciusától 1999 júniusáig JJG Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, Afrikában, az Indiai óceánon és az Antillákon turnézik. Több, mint 150 koncert részben akusztikus, intim, ami igazán jellemzi Jean-Jacques-ot.
Ez nem akadályozta meg abban, hogy idõt szakítson egy második album megírására Céline Dion számára, "S'il suffisait d'aimer" [ha elég volna csak szeretni], csakúgy, mint Carole Fredericks, Patricia Kaas és Florent Pagny új dalaira, és az "Astérix et Obélix contre César" [Asterix és Obelix Cézár ellen] címû film betétdalára. Milyen meglepetéseket tartogat még számunkra JJG? Elképzelhetõ, hogy még 2001 elõtt megjelentet egy új albumot, de addig is semmi kétség, hogy a zeneszerzõi karrierje mind fontosabb szerepet fog játszani az életében. Mindezeken túl, ez volt a vágya mikor elkezdett dalokat írni, és ez az álom egyre inkább bizonyosabb valósággá válik: 200 dalának közel 40%-át más elõadók adták elõ…
óh... ! évi szentimentalizmus
