nem ez a blog fogja megnyerni a goldenblogot
ez a blog elég nehezen áttekinthető, "rendetlen", túl emberi. tipikusan a még indultak ... kategória, viszont engem örömmel tölt el. idegesít ugyan, hogy ha keresek benne valamit akkor alig találom meg, nem az én erősségem a rendezgetés. saját gondolatok megtestesülése viszont, egy olyan kép, ami "én vagyok". megszerettem ezt a műt. ami vele jár azt rühellem, elképzelhetetlenül. két tűz között ég a lelkem, csak "regisztrációsan" csak azoknak akiknek igazán szol a bejegyzés (de akkor ez levél lenne nem blog) és aközött, hogy az egész világnak. nem mondhatod el senkinek elmondod, hát mindenkinek. bizarr ez a tudathasító elvárás önmagaddal szemben. állítólag kevesen is tudják elviselni. láttam már ígéretesnek látszó blogokat hirtelen abbamaradni. jobb esetben nem szepukuval mert akkor még a blog sem marad fent. vannak bölcs írok, esztéták, akiknek az írás a munkájuk. jól el tudják rejteni a valójuk a sorok mögé. a bloger, elméletileg az őszintét mondja, na abból semmi jó soha nem származott még szájnak: mondj igazat levágják a fejed! próbálkoztam a versészettel, költői homályába bujtatni önmagam, akkor meg mindenki neki állt találgatni, addig nem nyugszanak amíg minden fonalra rá nem taposnak. hihetetlen az online írás. csaholó szukákat szül. csontot követelnek, ha pitizéssel nem mennek semmire, széttépik a kezet ami a csontot dobja, éhségük az eredetire, a valóságszerűre olthatatlan. nem adják az arcukat, a feed olvasás mögé bújnak, kukkolnak, perverz aberrált gondolat erőszakoló tolvajok. ez a közönsége a bloggernek. mint a színházi előadáson ahol az úri közönség álarcot hordott.
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)
