unom már ismételgetni, hogy a blogban írottak az a valóság és az én "gazdag" fantáziám keveredései. lehet, hogy a szereplők léteznek ugyan a valóságban, de közel sem biztos hogy olyanok is valójában, mint ahogy én látom, láttatom őket. (ezt amúgy lehet általánosítani, mert ahogy ön ön magunk látjuk a világot az nem a valóság, csak annak egy szelete, ami perspektívánkból kifolyólag szubjektív) figurám én magam töltöm meg a bennem rejlő emlékérzések darabjaival, ami a képzeltemnek kivetülése az írott formában. (mit ahogy a fotók között is sokat a torzítás tesz érdekes és nem a valóság rögzítése az adott pillanatban, ami megint egy külön műfaj). és ami párbeszédeket, a monológokat, illeti azok aztán meg végkép a képzelet szüleményei. pl: az én családom sem jobb vagy rosszabb bármelyikünk családjánál és az, hogy ennyire közeli a valósághoz a fantáziavilágom az előny is és hátrány is.
legtöbben csak általam keresztül, az én torzított írásaim (hülye dumám)alapján alkotnak képet róluk. elemi hiba ha az alapján ítélkezni merészelne bárki is. nem tudom a blogom eléri e valaha a művészet szintjét, azt a jelen nem tudja megmondani , csak eljövendő. ismerve magam felületességét erős kételyeim vannak ebben. van humorom, csak elég elvont, néha túl árnyalt, néha túl vaskos ahhoz, hogy ezzel nagyobb néprétegek tudjanak azonosulni. -a vicceim nem szabad készpénznek venni -azt amúgy nem is igazán szeretném. és ezért nevetek, mosolygok magamba néha, nem megosztva a nagyvilággal az adott pillanat abszurdumát, mert tudom, hogy meg sem értenék. ha megértenék is nem biztos, hogy érdekli őket, és ha érdekli is őket akkor sem biztos, hogy az adott pillanatba. ezt úgy mondjuk, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. előadói művésznek már pocsék vagyok. régebben tele voltam viccel és lépten-nyomon sütögettem őket. ez az idétlenkedés, olcsó siker elhagyott az életem rögös útjain. és már olyanokon mosolygok amin már csak pár tucat ember tud mosolyogni. és gyakran azon sírok amiken mások röhögnek...
amúgy pi ma érdeklődős volt, ja olyan "barátkozós" kedvében volt. és valószínű nem keresztrejtvényt fejtett, ha nem angol feladatokat.
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)
Folytatása...