Az írok olyanok mint Luk. Leteszik a lantot azt csinálhatnak gyereket is. Játszhatnak az időben, számukra az lényegtelen.
Mi napos tisztesek, minden napi gondolkodok rádio, tv, blog írok ... stb. sokkal nehezebb. A könyv sokkal késöbb jelenik meg. A jelentöl megfosztva alkot idötlent.
Minket tetten ér az idő.
Azonnal reagálnak bármit teszünk mondunk.
Értem én, hogy nektek fontos, hogy ugy érzitek beleszoljattok a jelenembe.
De higyétek el, hogy ezek a gondolatok nélkületek az igaziak. Mihelyt belenyultok onnantól mesterkéltek és müviek lesznek.
A természet, a természetes az élő ánrázolása nem türi a majd mi meg mpndjuk mi történjen veled-et. Az már csak valami eröltetett groteszk eröszak végterméke lehet. Amikor én belekezdzem az írásba akkor azt hittem, hogy son keneri a kis szobályába zárva biztos bolond és az örületról szol az a film. Mára tudom, hogy az írás valojában a magányban teljesedhet ki. Minnél többet beszélek veletek annyival több vész el. Beszéltek ugyan róla két 3 napot, de leírni nem fogjátok hondolataim. Elvesznek a veletek töltött idök, minnél jobban akartok szerepelni annál jobban. Ez egyenesen arányos amugy.
Igy maradnak azok akik nem akarnak szerepelni....
Nos ott meg az íro nem tud ellem állni. Beleszövi a titkot mondenbe.
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)