De láttam
Megtört színpadiasan szomorú, szeme viszont villámlón szurt: gyere! Majd én megmondom....
Annyit kértem hallkitsa le, vagy csukja magára az ajtot. Gyakorlatilag megölve a karaktert akit alakított. A szem nem tud hazudni, az alatomoság 100 méterről büzlik.
Rohad. Mint a lelke akinek oda van... érzed. Nem kell közeledned. Lassan hátrálsz és még azt is félteni kezded ami voltál. A gonosz néz rád.... maga a számítás. Az áldozat megérzi a rothadás büzét. A döglégy lepi el a fájó sebet. Az élet visszahuzodik, nézi a halál és a tulélés táncát,
Bolond ki beleavatkozik.
Bolond voltam én is, lerohatt más miatt a bizalom. Pajzsom oda veszett, zászlonkon az enyészet csiga csikja.
Lélegzet,
Inkább máskor....
Gyülölet tekintett felfelon a déli bábból...
Ernyedttnek tünő test, feszült figyelem.
Csabdasztikus érzés
Hagyd őt békén!
Hülye béna zenék, de azok üvöltve...
Érzés nélküli hangok
Alapzajok rá némi élettelen énekek.
És a nagyképüség.
Az alázat minden hiánya. Láthatatlanná tévő palástja. De ha a gyülölet szembogara villog a semmiböl az mindent elárul. Vukk, kis Vukk a szemed rejtsd el, elárulja
Vágyad és gyülöleted.
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)
