Nem, mert A legnagyobb az volt
Mikor Ádámkát dobáltam visitott, már fájt a kezem ledobtam -ovatosan- az ágyra, jött a sírás. -Na mondom most kikapok...
Nem tudtam mi a baja, durci mert nem dobálom, vagy beverte valamiét az ágyba: -Mama, mama kiabálta és már elindult a sirogörcs.
Mama az ajtoba, kiderült mi a baja: beleharpott a szájába. -nagy megönnyebülésem, nem én törtem össze. A bibi pillanatok alatt elmulott, az anyja lebaszta "Neked meg már mondtam csugd be a szádat!"
Vigyor a kis pofin jön felén lassan, lehajtott fejjel, ovatossan...
Kérdem töle: -Jösz dobáljalak?
Több sem kellett rohant felém, mint golyo, felemelt kezekkel ugrott elkapni is (kapus voltan) felkaptam dobtam az ég felé megint visított a törpördög.
-De a szája fura volt mert zárt szájjal vigyorogott... Xdd Hogy a francba tudott igy visítani? Nem tudom, én azt néztem ne a plafonon landoljon.
Az egész epizod nem volt több mint pillanat.
Az a bizalom az ami ...
Már megint fájt a kezem vállam, kiabálok felmentésért: Te sószsák, nehéz vagy! -Az aszonyok korusa a távoli szobából: -Huha ez tilos!
-Hallod?! Most leteszlek.
-Miért? "
Nach ájn mál- csak még egyszer(utoljára)"
-Mert a ohmama azt mondta.
-Ebbe belenyugodott.
-Máskor folytatjuk. -ennek meg még örült is.
Ez Után jött a nem nézhetsz most tv-t hiába van ép Waldisni
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)
