JÁCINTOK
Storm
Ott zene zúg; az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.
S a zene õrjöng, csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek, és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze s nyílnak,
mindenki lángol; sápadt csak te vagy.
S neked a tánc kell. Nyúlnak már utánad
karok, szived felé; s te engeded!
Látom fehér, ellibbenõ ruhádat,
és lepke-könnyü, gyöngéd termeted.
És árad éji illat édesen,
virágkelyhekbõl álmodóbban száll fel.
Én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.
(Eörsi István)
... "Pocok arcú fiú, ne légy szomorú! Olvassál sokat és látogass tanfolyamokat !"(Belga) ;-)