Tisztelt Munkahelyi Terror!
Egy, napjainkban szinte elképzelhetetlennek tűnő esetről szeretnék írni!
Az egyik étterem hirdetésére jelentkeztem. Be is hívtak próba napra. A
nap folyamán beszélgettem a konyhalánnyal, aki elmondta, az elmúlt
hónapokban több mint 40 próbanapos szakács és putos volt már, de néhány
napnál, esetleg egy hétnél tovább senki sem maradt. Ezt eleinte nagyon
furcsaltam, de a nap folyamán rájöttem, mi lehet az oka.
Kezdjük is az elején!
Megerkezesemkor kérdeztem, hol lehetne átöltözni. A főnök Tank
(valódi neve István) közölte, hogy ugyan van öltöző, de az olyan
állapotban van, hogy inkább hagyjuk, öltözzek inkább a fehér
mosogatóban! Kérdeztem, hol találok fertőtlenítő kézmosót. Valósággal
kinevett, hogy ha hoztam szappant, akkor jó, de ha nem, úgy is, max
mosok kezet az edények felett a mosogatónál, de ne használják hozzá
mosogató szert, mert abból fél litert kap a konyha, azt kell beosztani a
fekete, a fehér mosogatóban, de még elégnek kell lennie az esti
takarításhoz is!
Kisvártatva be is érkezett az első rendelés, hamburger. Gondolná
az ember, a fagyasztóból előveszi a hamburger húspogacsat, és megsüti.
Ez itt meg is maradt a gondolat szintjén! Megmutatták, hogy hogy is
készül itt az ilyesmi. A leghalványabb minőségű, úgynevezett "baromfi
darált hús" az alapanyag. Ezzel jogilag még nem is lenne gond,hiszen
emberi fogyasztásra alkalmasnak van ítélve, az más kérdés, hogy ez
valójában nem más, mint pépesített csirke far-hát, baromfi bőr és in
keveréke pépesítve, úgy ahogy van, csontostul, mindenestől! A gond ott
kezdődött, hogy ez már kb 2 napja ki volt olvasztva, és egyáltalán nem
volt hűtve! Embertelen szaga volt! Amikor megcsapott a bűz, rögtön ki
akartam dobni. Erre a főnökasszony, Niki rám sivalkodott, hogy ne
képzeljem, hogy itt ilyen pazarlás mehet, nem dobunk ki semmit, nagyon
meg kell fűszerezni és ha kisül nem lesz annak semmi baja! Amikor
mondtam, hogy, én ezt nem szívesen tenném, csak annyit válaszolt, hogy
akkor mehetek is a francba. Mivel kellett a pénz, muszály volt megtenni.
Szóval jó rendesen be lett fűszerezve. Ezt a masszát kellett cigaretta
papír vékonysagban kézzel (emlékeznek, nuku kézmosás) bele kenni egy
fületlen serpenyőbe és jó alaposan addig sütni, amíg el nem megy a
dögszag. A második megbotrankozás ugyan ennél a hamburgernél ért. A
zöldségesből hoztam elő egy szem paradicsomot. Meglepve vettem észre,
azt meg megrágta valami! Ezt is jelentettem Nikinek, aki nevetve azt
válaszolta, ne is foglalkoznak vele, az ő "házi egere" volt, nincs pénz
ragcsalo irtasra, egyszerűen vágjam ki a megrágott részt, úgysem látja a
vendég! Már nem szóltam semmit.... A helyzet ugyan ez a többi
alapanyaggal is! A hűtőbén lévő dolgokat minden nap át kell cimkezni,
azzal indul a nap. Ha pl egy hús már nagyon büdös, akkor azt ecetes
vízben kell kiaztatni, stb...
Nagyon érdekesnek tartom, hogy ez az étterem az önkormányzattól
kapott megbízást szociális közétkeztetésre , és ami a legfurcsább
számomra, pont akkor amikor oda kerültem dolgozni kötött szerződést egy
magán idősek otthonaval, ahol naponta 26 személyre kell napi háromszori
étkezést biztosítani. Vagy az intézmény vezetője nem járt soha ezen a
konyhán, vagy valami összefonódás lehet a tulajok közt, mert ép eszű
ember innen a kutyáját nem etetne.
Mindegy, kellett a munka, szó nélkül dolgoztam tovább.
Dél
körül a főnök vigyorogva mondta, hogy fizessék 500 ft ot ivóvíz
hozzájárulás címen. Viccnek vettem a dolgot, a mosoly csak akkor fagyott
le az arcomról, amikor szemrebbenés nélkül zsebre tette a pénzt.
A nap folyamán derült ki, hogy itt egy munkanap 14, hétvégén 15
munkaóra! Már az első nap kértem a tulajdonost, írjuk alá a szerződést.
Azzal hárította el, hogy majd a könyvelő elkészíti és amint kész, hozza.
Ezt sem firtatták tovább. Egy hétig dolgoztam ott, minden nap kértem a
szerződést, de minden nap csak hárított. Az utolsó napon egy véletlenül
meghallott telefonbeszélgetés tett pontot az ottani pályafutásomra. A
lényege a beszélgetésnek annyi volt, hogy egy "elődöm" hívta Nikit és az
elmaradt pénze felől érdeklődött. Niki erélyesen közölte vele, hogy azt
a pár napot nem fogja neki kifizetni, ha akarja jelentse fel, úgysem
tudja bebizonyítani, hogy ott dolgozott, hiszen nincs szerződése! Aznap
este kértem főnököt, hogy írjuk alá a szerződést vagy nem jövök másnap.
Erre válasz helyett egyszeruen kilokodott a hátsó ajtón, a holmikat meg
utánam dobalta. Többször hívtam telefonon, hogy mikor fogja kifizetni a
90 órányi munkabérem. Amikor még válaszolt a hívásra, legutoljára
elmondta, mondjak fel írásban (könyörgöm, mit, amikor nem volt meg
szerződés sem) és akkor majd kb 8 nap múlva megkaphatom! Azóta már a
telefont sem veszi fel.
Nagyon röviden ennyi volna a kis történetem, annyival, hogy sikerült
eddig meg két embert találnom, akikkel ugyan úgy jártak el! Kérem a
Tisztelt Szerkesztőséget, tegyek közzé ezt az írást mind a blogon, mind
fb oldalukon, amennyiben erre van lehetőség!
Kérem a Tisztelt Olvasókat, osszák meg az írást, hogy mások ne
essenek ebbe a hibába és ne kerülhessenek ilyen helyzetbe két ilyen
jellemtelen, gerinctelen munkáltató miatt, valamint elkerulhessenek egy
esetleges étel mérgezést!
Forrás:
http://munkahelyiterror.blog.hu/