ÁKOS - SZINDBÁD DALA (2010)
Az Ezeregyéjszaka meséi
Tengerjáró Szindbád utazásai>>> folyt. itt.
.
háááát ... ,a szöveg nagyon bejövös,a végén a dumák :-)*****
a guicukor,hoz képest,meg főleg
a zene elég rockos,bár én csíptem az Ákos elektronikus korszakát(technikai utász:van a kis felfelé nyíl a videó keretében,ott érdemes a " 360p "-at választani,mert HD-ben nem igazán viszi,szaggat :-(ha úgy sem akkor 2 klikk a videóra és az elvisz a youtubra,azt ott elméletileg simán fut :-)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Szindbád 1971-ben bemutatott színes, magyar filmdráma. Huszárik Zoltán első játékfilmje Krúdy Gyula Szindbád-történeteinek felhasználásával készült. A rendező eredetileg Vittorio De Sicát szemelte ki a főszerepre, ám a világhírű olasz művész szerződtetése anyagi okok miatt meghiúsult. A címszerepet végül Latinovits Zoltán játszotta el. A film jelentős részét Szlovákiában forgatták, mintegy nyolc hónapon át. A megejtő szépségű képsorokat Sára Sándor készítette, a mikrofelvételek Gujdár József nevéhez fűződnek. A mű ősbemutatója 1971. október 20-án volt Krúdy szülővárosában, Nyíregyházán. Az országos premierre bő egy hónappal később került sor. A Szindbád mind Magyarországon, mind külföldön jelentős szakmai sikert aratott, számos díjban részesült. Kiemelt jelentősége van a magyar filmtörténetben, 2000-ben például az úgynevezett „Új budapesti 12” közé választották, amely ranglistán a 3. helyet foglalja el.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]- 1 A cselekmény
- 2 Háttér-információk
- 3 Az eltűnt idő nyomában
- 4 A magányos utazó
- 5 Kritikai visszhang
- 6 Főszereplők
- 7 Díjak
- 8 Források
- 9 Jegyzetek
- 10 Külső hivatkozások
.
| „ | Isten áldjon meg benneteket, drága jó nők, asszonyok és szüzek, grófnék, kereskedőnék és félbolond zsidónék, akik remegő ajakkal, hitetlen mosollyal, de vágyakozó, elámult szívvel hallgatták, ha Szindbád jókedvében, halkított hangon, mintha csak a maga mulattatására tenné: tele hazudta a fejeket, a lelkeket, a szíveket hangulatokkal, színekkel, elgondolkozásra való szavakkal... Olykor ablakon ugrott ki elátkozott kastélyokból, és hazamenet egy másik nőért sírt. Máskor szinte kábultan, az arató mit sem látó szemével járt közöttük, egyformán nyúlt a tearózsa után és az útszéli bogáncsért, és reggelre elfelejtette a neveket – elfelejtette hangjukat, amelybe szinte egész életüket öntötték –, elfelejtette végtelen önfeláldozásukat, a veszélyeket, amelyeknek magukat alávetették, és különös, drága esküvésüket, amelyet egy szent barát gyakorlottságával vett ki Szindbád belőlük. Mind esküdtek boldogan a szerelmi órában... Igazán mindegy, hogy volt-e egyetlenegy is, aki megtartotta esküvését? És ó, hányszor kínálták ékszereiket, pártfogásukat, jövő életüket. (Krúdy Gyula: Szindbád) | ” |
Megjegyzés küldése