Apránként csipegtem a fáradtság csöpp csépjeit,mint a higany,de tapad az ujjaimra. Vállaimon a depi és a közöny tart lomha lassú aszokat. Álmosan ásít a TV sötét üvegarca. Mozdulatlan ingaóra szelleme sejlik, hideg szobám fagyott hangulatú falán. Szívem lassan pulzálva szívja erőmet, komótosan elnyeli a testemet.
Megjegyzés küldése