egy kövér könnycsepp

így gördül sorsunk a Föld felé, akaratlanul, tele fájdalommal, táplálva a sivatagot,
talán egy új mag egyetlen táplálékaként veszünk el a teremtönk bánatos barázdált arcán.
Fel a fejjel kislány!
Nézz a magas ég felé! Büszkén, ember légy! Aki a halállal is dacosan szembe néz!
ha szemed a poron hordod mindnyájan elveszünk örökre.
Szerelmed leendő gyümölcse életünk záloga.
Jövőnk nincs ha elragad a bánat.
Szeresd! Szeresd párod! Imádd az életet, hogy túl élhessünk minden bánatot!
Egyedül nem maradsz bármekkora is fájdalmunk.

bogi

Twit This!