kisebb fajta alkotoi válságban vagyok

már megint minden kitaláltak elmondtak már előttem, képtelen vagyok felháborodni és makacsul belém ette magát a leszarom hangulat.
a jövőbe sem szeretnék utazni, rossz és kellemetlen képek várnak. vihar előtti csend érzése nyomaszt. kezdek belenyugodni, abba is, hogy nem pi lesz a lelki társam, nincs egy kedvenc zenéje sem, pedig:

esküszöm nem akartam pi-ről beszélni, de mikor megnéztem ezt a videót ...
szóval várok. várom a Yellowstone utáni nukleáris telet. Addig meg már csak kihúzom valahogy.
A suliban sem történt semmi, a csajok süket szövege, csacska csacsogásuk, ostoba célozgatásai sem tudnak felidegesíteni, -én változtam meg ennyire?- meg egyáltalán miért foglalkozzam vele?  ez valami új modi náluk amivel bizonygatni próbálják jólértesültségüket, arról amihez semmi közük nem tudom. ilyenek és kész...
reggel még minden rendben volt amúgy összefutottam pillangó kisasszonnyal a suliba menet, olyan kellemes nosztalgikus érzés fogott el, hogy megengedtem magamnak néhány olcsó poént is. csupa elefántost.
"A kisegér és az elefánt a hídon
-hallod elefánt hogy dübörgünk?"
AZ elefánt a telefonfülkében, és, hogy miért kezdődik  olyan hirtelen a nagy állat.
A piros szemű elefánt álcázza magát a cseresznyefánál már mosolygott.
Azt valahogy odáig jutott a beszélgetésünk fonala, hogy mondtam neki ne csak azt nézze, hogy mit csinálnak az emberek,  ha nem próbálja megfejteni, hogy "miért?"!

Twit This!