mi lenne ha azt csinálnánk amit mond a rádió?
vagy a média... , a sok megalomániás-ripacs(na itt lehet magára vennie azoknak akikre vonatkozik), művészek utasítgatásit követnénk? néha az is sok, hogy a véleményük meg kell hallgatni a két szám között. mi lenne ha valódi hatalom is lenne,és nem csak a betanított papagájok;-) ismételgetnék azt amit hallanak, és a bőgő tehenek követnék a főkolomposokat?
hogyan jutottam idáig? én szerettem a rádiót. manapság már nem a rádiót szeretem, ha nem a zenét amit ad. -már amelyiket, néha-. már nem tudom szeretni, nem tettek róla. volt, hogy haragot is éreztem irántuk. néha bosszantott is, néha megmosolyogtat, de szeretni már nem tudom. tisztára mint egy 1000 éves rossz házasság, amit csak a szükség tart össze. de beszélgetni már nincs kedvem veleük, inkább ne is szóljanak hozzám, mert azt nem szeretem amikor nem "azzal" foglalkoznak amikor. amúgy a rádióval sem magával van a gond, ha nem az ott dolgozó emberek némelyikével. és az azokat hallgatókkal. ja. a legtöbb gond a hallgatókkal van. azok hisznek a bemondó szavának, azt közben azok elé is lerakják a szöveget amit átnézett a szerkesztő, a cenzor, és az aki éppen megzsarolta őket. azért is imádnak ők is gusztustan modon bánni másokkal, mert velük is azt teszik.(talán ezért). talán mert nagy sikerekről ábrándoztak és maradt nekik a rádió, ahol a nagyszámok kötelezőségének elve alapján nagy szeretetet kapnak.
ha már a való életben nem is ... ugye ... ugye... maya? ha sok emberhez szólhatsz akkor azokat tartod meg magadnak akik imádnak.
és mivel alapból senki vagy így örülsz ha kibaszhatsz azokkal akiket már nem szeretsz, gyűlölsz.
Megjegyzés küldése