de igen. nem magam miatt, a barátaim miatt. lehetnék anonim én is elbújva mint mások, mindenkinek könnyebb lenne. de hiteltelen.
én meg azért nem akarom abba hagyni, mert néha ilyeneket is tudok írni:
És még is mint
angyal szállsz álmomra,
csókoddal kedvesem,
szerelmed ölelőn egyetlen
nézlek téged nap
hosszat, hallgatag
nincs más ki
szenvedést okozhat!
Még a legnagyobb írok vaskos köteteiből is csak sorokat idéznek!
Nekem sem könnyű. A barátaim akik régen támogattak, mára mikorra kezdek számukra hihetetlenül, de elfogadott művész lenni, elfogadott, de nem elismert , ez egyre terhesebb.
Mikor felismerik, hogy egy senki mekkora hatással van a világra, paradoxonként, kiderül, hogy nem egy senki. HA az lenne nem is így lenne.
Megjegyzés küldése