Állatok az I. világháborúban

A modern haditechnika már a század elején kiszorította a csatamezőről a harci állatokat, addig azonban a katonák milliói mellett állatok serege is harcolt a frontvonalon. Az október elején tartott az állatok világnapja alkalmából az állati hadviselés letűnt korának képeiből válogattunk. Zebrának álcázott pónilovak, hírviviő galambok és a moráljavító mosómedve az I. világháborúban.

„Doreen”, az ír farkaskutya egy katonai temetésen Írországban. Az ír farkaskutya 1961-óta az ír gárda hivatalos kabalaállata. A gazdák annak reményében ajánlották kabalának a fajtát, hogy a népszerűség majd növeli a fajállományt. Az ír gárda az egyetlen egység a brit hadseregben, melyet kutyájuk vezethet fel a katonai parádékon. (Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty)

1914, igáslovat emelnek egy brit katonai hadihajóra. Súlycsoportok szerint eltérő feladatokra használták a lovakat a harcokban: a nehézsúlyú (700-900 kg) állatok lassú mozgásuk miatt teherhordásra és szekerek húzására voltak alkalmasak, csatába a könnyű (300-400 kg) lovakból válogatott a lovasság. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)

1916, hírvivő galambok és gondozójuk Franciaországban. Galambokat már a középkor óta használnak üzenetküldésre, az első- és második világháborúban is ez volt a fő feladatuk. A francia hadseregben 600 galamb szolgált az első világháborúban, a leghíresebb francia hírvivő galamb „Cher Ami” a legrangosabb francia katonai érdemrendet, a Croix de Guerre háborús keresztet is kiérdemelte, miután 12 fontos üzenetet kézbesített a verduni csatában. Utolsó útjával kétszáz katona életét mentette meg: egy németek által körbevett alakulat küldte haza a 40 kilométerre lévő támaszpontra, a felmentősereg a galamb által szállított koordináták alapján indított támadást. Cher Ami annak ellenére is teljesítette a feladatát, hogy találatot kapott repülés közben. (Fotó: Mansell. / Europress / Getty)

Két amerikai katona indul a harcba, egyikük ölében egy tacskó, a másik vállán kedvenc mosómedvéje pihen. Harci feladatok mellett az állatok jó hatással voltak a csapatok moráljára, sok katona vitte magával házi kedvencét a frontra. A brit- és az amerikai hadsereg alakulatainak mind voltak saját kabalaállataik is. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)

1918, amerikai katonák felszerelését szállító karaván az első világháborúban. A tankok megjelenésével a lovak fokozatosan kiszorultak a csatatérről, teherbírásuk miatt azonban még sokáig használták az állatokat csapatok és rakomány szállítására. (Fotó: Us Army Signal Corps / Europress / Getty)

Sorszámozott amerikai hírvivő galamb. Az amerikai hadsereg a második világháború idején még bombákat is próbált galambok segítségével célba juttatni: a galamb a rakéta orrában ült, és kivetítve látta maga előtt a rakéta kamerájának képét, ami alapján a mellette elhelyezett kapcsolókba csípve tudta irányítani a bombát a cél felé. A Project Pigeon fedőnevű kutatásra 25 ezer dollárt költött a hadsereg, de 1944-ben megbízható eredmények híján törölték a tervet. 1948-ban újra elővették az ötletet, de 53-ban már megjelentek az első elektronikus irányítórendszerek, melyek hatékonyabbnak bizonyultak a galamboknál. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)

A brit női segéderő (Women's Land Army) tagjai etetik bárányaikat egy londoni felvonuláson. A civil szerveződés az első világháború idején jött létre, hogy a háború idején ne akadjanak meg a mezőgazdasági munkák. 1917-re már hatmillió férfi hiányzott a brit munkaerőpiacról a háború miatt, de a farmerek még így is csak vonakodva alkalmaztak nőket a munkák elvégzésére. (Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty)

1914, angol vérebek a brit vöröskereszt szolgálatában. Rendkívüli szaglásuk miatt a fajtát sebesült katonák keresésére használták a háborúban, napjainkban pedig rendőrkutyaként alkalmazzák őket. (Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty)

1914, Winston Churchill és John French tábornok lovaikkal. Ötezer éve is használtak lovakat a hadviselésben, a hagyomány miatt katonai és civil vezetők is előszeretettel parádéztak lóháton, mely erőt és tekintélyt jelképezett. (Fotó: Central Press / Europress / Getty)

1915, zebramintásra festett póniló a kelet-afrikai fronton. Fontos volt az álcázás, a lovak ugyanis rosszabbul bírták a sivatagi terepet, mint a tevék, a nehezebben mozgó állat pedig könnyebb célpontot jelentett az ellenségnek. (Fotó: Popperfoto / Europress / Getty)

1916, halott patkányok egy német táborban. A brit hadsereg a második világháborúban próbálta háborús célokra használni a patkányokat : ürülékkel kevert robbanószert szerettek volna német erőművek közelében elszórni, abban a reményben, hogy a németek takarítás közben majd tűzbe dobva szabadulnak meg a szeméttől. A terv kudarcba fulladt, miután az első szállítmányt lefülelték a németek, de az ötlet megmozgatta a harcoló felek fantáziáját: az eset után mindkét hadsereg fokozott óvatossággal figyelt a táborában futkározó patkányokra. (Fotó: Faber / Europress / Getty)

1916, Joseph Jacques Césaire Joffre tábornok sebesült bulldogja pihen egy francia kávézóban. A háborúban szolgált vagy árván maradt kutyákat általában civilek vették gondozásba a harcok után, ez alól csak a vietnami háború volt kivétel, ahol a kutyákat nem hozták haza, hanem elaltatták vagy otthagyták a szövetséges csapatoknak. (Fotó: W. G. Phillips / Europress / Getty)

1917, olasz kutyás egység. Az első világháborúban az olaszok mellett a franciák és a belgák is százával használtak vontatókutyákat kisebb szekerek és nehézfegyverzet vontatására. Az oroszok arra is kiképezték a kutyákat, hogy a felkutassák és a táborba hurcolják a frontvonalon megsebesült katonákat. (Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty)

1915, teherhordó szamár az isonzói fronton. Az olasz hadsereg az Alpokon átkelve próbált frontot nyitni az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, de nem számoltak a mostoha terepviszonyokkal, sem a zord, hegyvidéki időjárással. Bár az Isonzó-folyó völgyét elfoglalták, nem sikerült előrenyomulniuk és jelentősebb területeket szerezniük – ez nem a szamarakon múlt, akik nehéz teherrel a hátukon is megbirkóztak a hegyi tereppel. (Fotó: Dea / A. De Gregorio / Europress / Getty)

1918, gázmaszkos kutya Franciaországban. Mivel a kutyák bármilyen terepen könnyen boldogultak, messzebbre, kitartóbban és gyorsabban futottak az embernél, nehezebb célpontot jelentettek a mesterlövészeknek. Éppen ezért előszeretettel alkalmazták őket szárazföldi hírvivőként. (Fotó: Universalimagesgroup / Europress / Getty)

1915, kanadai lovas egységek gyakorlatoznak egy domboldalon. Utoljára a napóleoni háborúban és az amerikai polgárháborúban kapott fontos stratégiai szerepet a lovasság. Az első világháborúban az angoloknak és a franciáknak is nagyjából százezer fős lovas serege volt, a lövészárkok és a tankok megjelenése azonban teljesen ellehetetlenítette a bevetésüket. Az utolsó lovasroham 1918 tavaszán volt, a britek 150 lovassal támadtak egy német állást, csak négy élte túl az ütközetet. (Fotó: Topical Press Agency / Europress / Getty)

Galambok a hírszerzésben: 1907-ben egy német gyógyszerész ötlete alapján kezdtek először galambokat használni a felderítésben. Julius Neubronner állatokra szerelt könnyű, időzített kamerák felvételeivel kápráztatta el a közönséget a Drezdai Nemzetközi Fotókiállításon, technikájára pedig a hadsereg is felfigyelt. Bár a repülés megjelenésével a fotós galambok háttérbe szorultak, a CIA még az 1930-as években is használta őket titkos felderítő küldetésekre. A felső képen Neubronner galambjai, az alsón a madarakra szerelt kamerák felvételei. (Fotó: Wikipedia)

1916, német harcikutya. A kutyák nem bizonyultak hasznosnak a frontvonalon, inkább felderítő és őrző-védő feladatokat kaptak. A mai napig sok helyen használnak kutyákat aknák, csapdák, rejtekhelyek és rejtőzködő ellenséges egységek felderítésére. Az első világháborúban lövészárkokban is tartottak kutyákat, akiknek fontos szerepük volt a hangulat javításában. (Fotó: Henry Guttmann / Europress / Getty)

1919, fogságba ejtett német galambok egy amerikai kocsi platóján. Az első világháborúban az angolok, a franciák és a németek is rengeteg galambot használtak, nagyjából százezer teljesített szolgálatot a harcokban. (Fotó: Time Life Pictures / Europress / Getty)

1916, brit hadifelszereléseket szállító lovas konvoj. Miután a vasúti vonalak kiemelt célpontként hamar megsemmisültek a háború elején, a lovas szállítás maradt az egyetlen lehetőség a felszerelések és az utánpótlás mozgatására. Bár a fronton alig használták őket, becslések szerint nyolcmillió ló halt meg a háborúban, és kétmillió sebesült lovat ápoltak kórházban a harcok lezárulta után. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)