megkezdődik a gettosítás: hungexpo
És nem szúrja többé a hegylakók szemét. (Pilu)
Félreérés ne essék, nem otthonom a Havanna,
Ha utam arrafelé véletlenül, ha van ma,
Szó nélkül elmennem mellette nem lehet,
Mert amit ott látsz, azt nem bírja képzelet.
A tényekkel itt kénytelen, mindenki szembesül,
Hogy a buszon hazafelé, akivel szemben ül,
Nem szerencse fia, hisz az errefelé ritka,
Panelba születni, nem a hosszú élet titka.
Gettóról szólni, soha nem volt kenyerem,
De a Csontváry utcában én is széttárom a tenyerem,
Ahogy születsz, úgy halsz, részeként egy kasztnak,
Akik ezt tagadják, azok bizony basznak.
Az apró-cseprő tényekre, mik az igazsághoz visznek el,
Hogy a hárommillió nyomorgóra jut, csak a az felső néhány tízezer.
ref.:
Ez is Havanna, de mégsem Kuba,
Rettegi nevét Pest és Buda,
Ezt hagyta ránk örökül a kommunista rezsim,
Tengődnek az emberek a koszton meg a rezsin.
Szegény embert legjobb, ha egy helyre tereled,
Aztán hátradőlve dörzsölöd a tenyered,
Hogy egy helyen van már a szar meg a szemét,
És nem szúrja többé a hegylakók szemét.
Megadja a helynek a hangulatát,
Hogy a ház előtt, ott állnak sorban a Ladák,
Szocreál nyomorult hetvenes évek,
Poén ez a retró, ha nem kell benne élned.
Lakásnak hívják, de szerintem, csak kalitka,
Hogy embereknek tervezték-e, jó kérdés, de aligha,
Ha természetbe vágysz, benyomod a Spektrumot,
Bővítvén ezzel a territóriumod.
Az intim szférádnak itt sajnos annyi,
Hisz' a szomszéd segge túl közel,
Nem tesz jót a közérzetednek,
Az a három centinyi panel.
Linóleum padló, meg a vasbeton idill,
Remény hiány szülte, szürke nihil,
Kilátásaidat meghatározó della,
Erkély van és nincs Citadella.
Megjegyzés küldése