mert egy otthont ismer csak: önmagát

Christian Morgenstern:

          EMBER, VÁNDOR

Maradjak? nem!
Felejtés, - ím a szó,
s feledtetés! meghalni szíveinkben...
bár mennék százezer mérföldre innen,
nem lelnék ennél jobbat, ringató;
mert lásd, az "én" hazám, az fáj nekem.

Ó, messze hon!
zárt csárdák végzete!
hát senkisem tanít meg új beszédre?
ha másért nem, hogy hazatérjek, végre, -
egy napra, hogy te lennél, végre: te!
egy napra csak, hogy lenne otthonom!

Légy néma hát!
hisz jól tudod ki vagy...
kit mindig búcsú leng körül, a méla,
azt vándorként lehet szeretni néha,
de otthont nem lel, bár hazája nagy,
mert egy otthont ismer csak: önmagát.

/fordította: Radnóti Miklós/

Twit This!