Ahol nem mi vagyunk, csak az érzésink

Valahol van egy világ ahol nem mi vagyunk, csak az érzéseink.
A mélységes fájdalom, a lebegő vidàmsàg,
a másikból fakadó boldogság, forrása
A múlt, a kérkedő jövő, a tér, az idő maga a csoda.
Szeretet, gyűlölet, gyalázat, alázat.
Kedves akarat, béna lehető, fényben fürdőző
Erő.
Az a fura erő...
Szeretet?! Kicsi csira, születés
Mindig halál, bölcs szellemek
Misztikum, reális valláság rab szolgaság.

Követelőző gazdagság, irigység vallás.
Áhítat, naiv bizalom, vak buzgó hit
Változó múlt, halálos hatalom.
Napi mámor, Ámor vágy, kívánás

Kopogó cseppek, szelíd szellők
  Őrjöngő tajtékzó hullámzó vonzó taszító
Érzések.

Munkanap ünnep, kényeztetett angyalok
Nekik semmi nem fáj, könnyező szentek
Manuális automaták, csendesen suhogó
dübörgés.

Ölelő hiány, rabbá baszott turul madár.
Orbanizált hungarikum, zsidó szombat
Logó belű dögunalom vasárnap.
Munka, csináld ezt, tedd azt

Agyrémnyi törvények szavak a semmiben.
Lányok szépek, nyári szerelmek
Vicsorgó kigyúrt testek,
Sejtelmes sötét, bandzsító lámpafény.

Reggel sem lesz semmi, se csoda, se nyeremény...
... de valahol van egy világ ahol nem mi vagyunk
ha nem az érzéseink fényben nem,
de porban járó messzesége.

Twit This!