—
Ez a Zeitgeist című film egyik állítása. Ebben azt állítják − ami
sokunknak és persze egyre többünknek nem újdonság − hogy a keresztény
vallás teljes egészében plagizálás, tehát egy nagy átverés.
Ez sajnos a megdöbbentő
igazság. A film egy az egyben rámutat és be is bizonyítja, hogy a
kereszténység egy összeollózott, összehazudott vallás, annak ellenére,
hogy egyes ezt alátámasztó adatot már elferdítettek egyes egyházak és
uralkodó körök történelem-hamisítással, és így némelyik már valótlannak
hat. A lényege ettől viszont változatlan.
„Meg kell ismerned az igazságot, és törekedned kell az igazságra, s az igazság felszabadít.” „A kereszténység, és a többi valláson alapuló rendszer a korszak átverése. Az emberek valóságtól és egymástól való elszakítását szolgálja. A hatalom iránti vak engedelmességre sarkall.” „Krisztus előtt tízezer óta a történelem hemzseg az emberek napimádatát ábrázoló írásoktól és rajzoktól. Könnyen megérthető, hogy miért, hiszen a Nap minden reggel feljön, fényt és meleget hoz, és elűzi a sötét, hideg éjszaka ragadozóit. A kultúrák megértették, hogy nélküle nem nő a gabona, nincs élet. Ezért lett a Nap minden idők legimádottabb tárgya. |
A csillagokat szintén jól ismerték. A csillagok útjából előre megjósolhatták a periodikus eseményeket, mint a holdfogyatkozásokat vagy teliholdakat. Az egyes csoportokat be is katalogizálták, ezeket hívjuk ma konstellációknak. Ez az emberi történelem legősibb értelmező rajza, a zodiákus-kereszt a Napot reprezentálja, ahogy egy év során áthalad a 12 fő csillagjegyen. Mutatja továbbá a 12 hónapot és a 4 évszakot, valamint a napfordulókat és napéjegyenlőségeket.
A Zodiákus kifejezés utal arra, hogy a csillagjegyeket antropomorfizálták, azaz megszemélyesítették, emberekkel vagy állatokkal. Más szóval az ősi civilizációk nemcsak követték a Napot és a csillagokat, hanem meg is személyesítették a csillagjegyeket, egymáshoz való kapcsolatuk és mozgásuk alapján.
A Napot az életadó és életmentő tulajdonsága miatt a láthatatlan teremtővel, Istennel azonosították. Isten napja, a világ fényessége, az emberiség megmentője. Hasonlóképpen a csillagjegyek a nap útját reprezentálják. Az elnevezésük általában azt tükrözi, hogy az év adott időszakában mi történik. Például a vízöntő a tavaszt, a tavaszi esőket hozza. Hórusz, Egyiptom napistene, kb. 3000 évvel időszámításunk előtt. Ő a Nap megtestesítője, élete pedig a Nap mozgásának allegorikus megjelenítése. A régi egyiptomi leírásokból sokat tudunk erről az égi megváltóról. Hórusznak, a Napnak vagy fénynek volt egy ellensége is, Seth, az éjszaka, a sötétség megtestesítője. Reggelente Hórusz nyeri meg kettejük küzdelmét. ,este pedig Seth győzedelmeskedik, száműzve Hóruszt az alvilágba. Fontos tudni, hogy a világosság-sötétség, vagy a jó és rossz párhuzama a történelem legelemibb kettőssége, és a mai napig számos helyen felbukkan.
Hórusz
Jézus előtt legalább 3000 évvel Hórusz története nagy vonalakban az alábbi: December 25-én születik, Ízisz-Meri, a szűz gyermekeként. Ezt egy keleti csillag felragyogása kísérte, amit három király követ, hogy meglelje és magasztalja a megváltót. 12 évesen tanítónak áll, 30 évesen kereszteli meg Anup. Hórusznak 12 követője volt, akik vele utaztak. Csodákat vitt véghez: gyógyított és vízen járt. Hívták Igaznak, Fénynek, Jó Juhásznak, Isten Bárányának, satöbbi. Typhon árulása után keresztre feszítik, majd három nap után feltámad. Hórusz története, eredeti vagy sem, a világ számos táján megjelenik, hiszen sok istenségnél figyelhetők meg ugyanezek a mitológiai jegyek. |
Attis
Jézus előtt legalább 1200 évvel Attis, aki a szűz Nana gyermekeként látta meg a világot december 25-én, megfeszítették, sírba rakták, 3 nap után feltámadt. |
Krisna
Jézus előtt legalább 900 évvel Krisna, Indiából. A szűz Devaki gyermeke, jövetelét a keleti csillag jelezte. Csodákat vitt végbe tanítványaival, halála után feltámadt. |
Dionüszosz
Jézus előtt legalább 500 évvel Dionüszosz, Görögországból. Egy szűz gyermeke, december 25-én született. Vándor tanító, csodákat vitt végbe, például a vizet borrá változtatta. Úgy utaltak rá, mint a királyok királya, Isten egyszülött fia, Alfa és Omega, stb. És halála után szintén feltámadt. |
Mitra, vagy Mitrász
Jézus előtt legalább 1200 évvel A perzsa Mitra, szűztől való, szintén december 25-i születésű. 12 tanítványa van, csodatevő. Halála után három nappal feltámad. Úgy is említik, mint az Igaz, a Fény. Érdekes módon Mitrát vasárnaponként dicsőítették. |
Tény: számos megváltó van különböző időszakokból, a világ minden tájáról, melyek ezen általános jellemzőkkel bírnak. A kérdés az, hogy miért ezek a jellemzők, miért a szűz, a december 25, a 3 napos halál, a feltámadás, miért a 12 tanítvány, vagy követő. Nézzük meg a legutolsó messiás esetét.
Jézus Krisztus
Jézus Krisztus Betlehemben született, december 25-én, Szűz Máriától. Keleti csillag jelezte jövetelét, amit három király követett, hogy megleljék és dicsőítsék az új megváltót. 12 évesen tanító, 30 évesen kereszteli meg János, munkássága itt kezdődik. Jézus 12 tanítványával utazik, csodákat visz végbe, úgy mint meggyógyítja a beteget, vízen jár, feltámasztja a halottat. Egyéb elnevezései: királyok királya, Isten gyermeke, a világ fénye, Alfa és Omega, Isten Báránya, és így tovább. 30 ezüstért elárulja őt Júdás, keresztre feszítik,meghal, három napra rá feltámad, és a mennybe megy. |
„A keresztény vallás a Napimádás paródiája”
Először is: a születés teljesen csillagászati. A keleti csillag a Szíriusz, ami a legfényesebb éjszakai csillag, és december 24-én egy állásban van az Orion-öv másik három csillagával. Ezeket pedig az ősi időkben úgy hívták: a három királyok.
Ez a három, plusz a Sziriusz egy helyre mutatnak: a december 25-i napfelkelte helyére. Ezért követte a „három király” a keleti csillagot, hogy megtalálja a napfelkeltét. A Nap születésének helyét. Szűz Mária a Szűz csillagképe. A Virgo a latinban szüzet jelent. A Szűz csillagképet a „Kenyér Háza”-ként is említik, jelképe pedig egy szűz, aki kezében egy kéve búzát tart. A kenyér háza és a búza augusztust és szeptembert, az aratás idejét jelöli. Betlehem lefordítva annyit jelent: a kenyér háza. Tehát Betlehem a csillagképre utal, nem pedig egy földi helyre. Még egy nagyon érdekes dolog történik december 25-én, a téli napforduló idején. A nyári napfordulótól a téliig a napok egyre rövidebbek és hidegebbek. Az északi félgömbről nézve a Nap dél felé halad, egyre kisebbnek és gyengébbnek látszik. A napok rövidülése és a gabona elfogyása az elmúlást, a halált szimbolizálta. A Nap halálát.
December 22-ére a Nap hanyatlása kiteljesedik: miután 6 hónapig kitartóan halad dél felé, eléri legalacsonyabb pontját az égen. Itt egy érdekes dolog történik:úgy tűnik, a Nap süllyedése három napig megáll. Ebben a három napban a Nap a Déli Kereszt, a Krux csillagjegy közelében van. December 25-én a Nap viszont 1 foknyit felfele, északra mozdul el, közelebb hozva a hosszabb napok, a meleg, a tavasz ígéretét. Tehát a „Nap meghal a kereszten”, 3 napig halott, majd feltámad.
Ezért közös számos történetben a kereszt-halál, majd harmadnapra a feltámadás. A nap mozgása ez, amint újra elindul magasabb pályáján, elhozva a tavaszi újjáéledést, a megváltást. Ám a Nap feltámadását nem ünneplik egészen a tavaszi napéjegyenlőségig,vagyis Húsvétig. Ekkor győzedelmeskedik újra a világosság a gonosz sötétség fölött, mivel ezt követően a nappalok hosszabbak az éjszakáknál, és a tavaszi újraéledés megkezdődhet. A legnyilvánvalóbb csillagászati motívum Jézus körül a 12 apostol. Ők a zodiákus 12 konstellációja, amikkel Jézus, a Nap együtt utazik. A 12-es szám végig jelen van a Bibliában. (Izrael 12 törzse, bírája, hercege, királya, József 12 testvére, stb. )
Térjünk vissza a zodiákus kereszthez, a Nap életútjának ábrázolásához! Ez nem csak művészi kifejezés volt, vagy a Nap mozgásának követésére szolgáló eszköz. Hanemegy pogány vallási szimbólum. Ez nem a Kereszténység szimbóluma, hanem egy pogány zodiákus kereszt-adaptáció. Ezért ábrázolták így Jézust a korai okkult rajzokon, szobrokon. Mert Jézus a Nap. Isten Napja, a világ fényessége. A megváltó, akinek várjuk az eljöttét, és ő minden reggel el is jön. Isten dicsősége, aki megvéd a sötétség ármánykodásaitól, mert minden reggel „újjászületik”, és láthatjuk őt „a felhők között”, „fenn a mennyben”, „töviskoronával”, azaz a napsugarakkal a feje körül.
A rengeteg, Bibliában találhatóasztrológiai-asztronómiai metafora közül az egyik legfontosabb a „Korok” szóval kapcsolatos. A szövegben számos utalás van a korokra. Hogy ezt megérthessük, meg kell ismernünk a Napéjegyenlőségek előrehaladásának jelenségét. Az ősi egyiptomiak és az őket megelőző civilizációk rájöttek, hogy körülbelül 2. 150 évente a Nap a tavaszi napéjegyenlőség reggelén a zodiákus más csillagjegyében kel fel. Ezt a Föld enyhe, lassú függőleges imbolygása okozza. Úgy tűnik, hogy a csillagjegyek visszafelé haladnak, és nem az évi megszokott rányban. Kb. 25. 765 évbe telik mind a 12 jegyen történő áthaladás. Ez a Nagy Év-nek hívott ciklus, az ősi társadalmak ezt jól ismerték. Minden 2150 éves periódust. Kornak neveztek. Időszámításunk előtt 4300 és 2150 között volt Taurusz, a Bika kora. I. e. 2150 és i. sz. 1 között volt Aries, a Kos Kora, majd i. sz. 1-től 2150-ig a jelenleg is tartó Halak Kora. Nemsokára, 2150-ben a Vízöntő Kora jön el. Általánosságban mondva a Biblia átmegy mindhárom koron, és előrevetíti a negyediket.
Az Ószövetségben Mózes, amint lejött a Sinai hegyről a Tízparancsolattal, nagy haragra gerjedt, mikor látta, hogy népe egy arany bikát magasztal. Összetörte a köveket, és egymás megölésére szólította fel az embereket, hogy megtisztuljanak. A bibliakutatók ezt a dühöt többnyire annak tulajdonítják, hogy az Izraeliták hamis bálványt imádnak. Valójában az aranybika Taurusz, a Bika, Mózes pedig az elkövetkező Kost jelképezi. Ezért fújják meg a zsidók máig a Kos szarvát. Mózes a Kos új Korát jelképezi, és egy új Kor kezdetén mindenkinek el kell hagynia a régit. Más istenségek tettei is utalnak erre az átmenetre, pl. Mithra, a Krisztus előtti isten is emiatt ölte le a Bikát.
Jézus eljövetele a Kos után Halak (a két hal) korát hozza el. A hal szimbólumára bőséggel találunk példát az Újszövetségben: Jézus 5. 000 embert lakat jól kenyérrel és két hallal. Mikor Galileában jár, összebarátkozik két halásszal, akik követni kezdik. Manapság pedig sokak autóján látható Jézus hala, anélkül, hogy tudnák, mit is elent. Ez a Nap birodalmának pogány asztrológiai szimbóluma a Halak Korában. Jézus feltételezett születési dátuma is ennek a Kornak a kezdete. Amikor pedig Jézust megkérdezik tanítványai, mikor lesz újbóli eljövetele, ő így válaszol (Lukács 22:10): „Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.” Ez messze az egyik legegyértelműbb csillagászati referencia. Az ember Aquariust, a Vízöntőt jelenti, akit mindig egy korsóból vizet öntő emberként ábrázolnak. Ő a Halakat követő Kort jelzi. És mikor a Nap (Isten Napja) kilép a Halak Korából (Jézus), belép a Vízöntő Házába, úgy, ahogy a Vízöntő követi a Halakat a napéjegyenlőség előrehaladásában. Jézus így mindössze annyit mondott, hogy a Halak Korát a vízöntő Kora követi.
Mindannyian hallottunk az idők és a világ végéről. A Jelenések Könyvében szereplő leírás mellett ez a Máté 28:20-ból ered, ahol Jézus ezt mondja: „… és én veletek leszek a világ végezetéig.” Azonban a „világ” szó csak félrefordítás. Számos félrefordítás mellett. Az eredeti szövegben használt szó az „eon”, vagyis a Kor volt. „… és én veletek leszek a Kor végezetéig.” És ez igaz, hiszen a jézusi Halak Kora véget ér, mikor a Nap átlép a Vízöntő Korába. Az egész világvége-koncepció egy félreértelmezett csillagászati allegória.
Maga Jézus karaktere is egy csillagászati-irodalmi hibrid, leginkább Hórusz, az egyiptomi Napisten megfelelője. Például 3. 500 évvel ezelőtt Egyiptomban a Luxori templom falaira megfestették a jelenés, a szeplőtelen fogantatás, születés és imádat képeit, Hórusz történetét. Ízisz megtudja Thaw-tól, hogy ő ad majd életet Hórusznak, aztán Nef, a szent szellem megtermékenyíti a szüzet, majd a születés, és a szűz imádása. Ugyanez történik Jézus csodás fogantatásánál is.
Az egyiptomi és a keresztény vallás közötti hasonlóság elképesztő.
A plagizálás folyamatos.
Noé bárkájának története is ilyen, az Özönvíz-jelenségre több mint 200 utalást találhatunk, más-más helyen és időben. De elég megvizsgálnunk a Gilgameszi eposzt, amely i. e. 2600-ban született. Ez a történet egy nagy áradásról szól, amit Isten bocsátott a világra, egy bárkáról, melyen állatok menekülnek meg, és egy galamb elküldéséről, majd visszatéréséről. Számos a hasonlóság a Bibliai történettel.
Aztán itt van Mózes plagizált története. Születése után egy kosárba teszik, és egy folyó kegyeire bízzák, hogy elkerülje a gyermekgyilkosságot. Egy uralkodó lánya megtalálja, és hercegként neveli fel.
Ez egy i. e. 2250-re tehető mítoszból lett átemelve, az Akkádi Szargon születéséből. Ő szintén kosárban, folyón leúsztatva menekült meg a gyermekgyilkosság elől. Akki találja meg és neveli fel, ő egy uralkodó egyik felesége.
Mózest a törvényhozóként ismerjük, a Tízparancsolat elhozójának. Az Istentől eredő törvények próféta általi átadása azonban szintén régi történet. Mózes csak egy a törvényhozók hosszú sorában. Indiában Manou volt a nagy törvényhozó. Krétán Mínosz hozta le Dicta hegyéről Zeusz törvényeit, míg Egyiptomban Mises volt, aki kőtáblákon hozta el Isten törvényeit. Manou, Mínosz, Mises, Mózes.
Ami a Tízparancsolatot illeti: az egyiptomi Holtak Könyvének 125-ik litániájából származik. A Holtak Könyve-beli „Nem loptam”-ból „Ne lopj!” lett. „Nem öltem”-ből „Ne ölj!”. „Nem hazudtam”-ból „Ne hazudj!”, és így tovább. Az egyiptomi vallás tehát valószínűleg a judeo-keresztény vallás alapja.
Keresztelés, halál utáni élet, végítélet, szűz általi szülés, feltámadás, keresztre feszítés, szövetség, körülmetélés, megváltó, áldozás, özönvíz, Húsvét, Karácsony, újbóli eljövetel, és még sok más, mind megfelel az egyiptomi vallás elméleteinek, bőven a kereszténység születése előtt.
Jusztin mártír, az egyik legelső kereszténység-kutató és védelmező szerint: „Amikor azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus, a tanítónk testi egyesülés nélkül fogant, keresztre feszíttetett, meghalt, majd feltámadt és mennybe ment, akkor semmit sem állítunk másképp, mint ahogyan azt a Jupiter fiainak követői tették.” Másik művében azt írja: „Szűz szülte őt. Fogadjátok el úgy, ahogy Perzeuszt is!”
Jusztin és a többi ókeresztény tisztában volt vele, mennyire hasonlít vallásuk az ősi pogány vallásokhoz. Jusztin megoldást is kínált erre a kellemetlen párhuzamra: Szerinte ez a Gonosz műve. A Gonosz eljött Krisztus előtt, és annak tulajdonságaival ruházta fel a pogány isteneket. A Keresztény fundamentalizmus, lenyűgöző…
A Biblia nem más, mint egy csillagászati irodalmi hibrid, ahogy szinte az összes azt megelőző vallásos mítosz is. Sőt, a benne szereplők jellemvonásainak átvitele egyikből a másikba magában a könyvben is benne van. Az Ószövetségben olvashatjuk József történetét.
József Jézus prototípusa volt. József szeplőtelenül fogant, Jézus is szeplőtelenül fogant. Józsefnek 12 testvére volt, Jézusnak 12 tanítványa. Józsefet 20 ezüstért adták el, Jézust 30-ért. Józsefet Juda nevű testvére adja el, Jézust Júdás nevű tanítványa árulja el. József 30 éves korában kezdte munkáját, Jézus úgyszintén. És még hosszan sorolhatnánk.
Továbbá létezik bárminemű nem-bibliai történelmi feljegyzés egy Jézusról, Mária fiáról, aki keresztül-kasul utazgat 12 követőjével, és csodákat tesz?Számos történetíró élt a Mediterrániumban Jézus élete idején. Hányan dokumentáltak róla? Egyikük sem. Ugyanakkor, hogy igazságosak legyünk, említsük meg, hogy Jézus védelmezői már utaltak ennek ellenkezőjére is. Négy történészt szoktak említeni, hogy igazolják Jézus létezését. Az első három az ifjabb Pliny, Suetonius és Tacitus. Ők csak néhány mondatot szentelnek neki, de csak Krisztusként hivatkoznak rá, ami nem egy név, hanem egy cím. Jelentése: a Felkent. A negyediket Josephus-nak hívták, és munkásságáról már több száz éve bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Sajnos sokan még ma is hitelesnek tudják.
Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan fickó, aki feltámad, aki mindenki szeme előtt mennybe megy, és fantasztikus csodákat tesz, bekerül valami történelmi feljegyzésbe − de nem. Talán azért, mert mérlegelve a tényeket nagy a valószínűsége annak, hogy Jézus nem is létezett.
A kereszténység egyszerűen nem az igazságon alapul.
A keresztény vallás egy paródia, ami a Nap imádatáról szól, és amelyben egy Krisztusnak nevezett egyén áll a Nap helyén, aki a Napnak szánt imádatokat fogadja.
Nem akarunk udvariatlanok lenni, de tényszerűek akarunk maradni. Nem akarunk érzéseikben bántani senkit, de tudományosan korrektek akarunk lenni, és megmaradni annál, ami igaz. A kereszténység egyszerűen nem az igazságon alapul. Úgy találjuk, hogy a Kereszténység nem több egy római történetnél, amit politikai célokból hoztak létre.
Az igazság az, hogy Jézus a Gnosztikusok keresztény szekta Napistene volt. És mint minden pogány Isten, egy mitológiai figura. A társadalmi kontroll céljából írták bele a történelembe.
325-ben Konstantin császár összehívta a Niceai Zsinatot. Ezen a találkozón fektették le a politikai célú keresztény doktrínákat, és ezzel elkezdődött a keresztény vérontás és spirituális csalás hosszú történelme. Az ezt követő 1. 600 évben a Vatikán egész Európa politikáját a markában tartotta, és olyan szépséges időszakot hozott, amit Sötét Középkornak hívunk, olyan „lélekemelő” eseményekkel, mint a keresztes hadjáratok, vagy az inkvizíció.
A kereszténység, és a többi valláson alapuló rendszer a korszak átverése. Az emberek valóságtól és egymástól való elszakítását szolgálja. A hatalom iránti vak engedelmességre sarkall. Kisebbíti az emberi felelősséget, mondván, úgyis Isten irányít mindent. Isten nevében pedig Isten követőinek szörnyű tetteit elfogadottá teszi. De mindenekelőtt hatalmat ad azok kezébe, akik tudják az igazságot, de a mítoszt arra használják, hogy manipulálják, ellenőrizzék a társadalmakat. A vallási mítosz a létező legerősebb fegyver, és pszichológiai táptalajul szolgál a további mítoszoknak.”
Forrás: Világnézet-Blog— Kiss Tímea —
Megjegyzés küldése