lépegetünk a hangokban

felettünk múlt, előttünk cél
altunk jövő zaj a tér

krisztus másnapos feltámadott
át aludt egy egész szombatot
anyja mítosz szeretője
titok

lelke dühös volt, háborgott
templomot lakoltatott.
egy ház kéne, medencével
trambulinnal sokk hülyével.

jó nővel a medence szélén
tangával, cérnával harapni való
almával, pirossal csattanó érett
pajzán keddel, húsvétot követővel.

kéne ide még egy ideál ken is
ki oly ideál akit meg oszt minden
iskolás
párisos, szándékosan bamba, fájó

ironikusan fájó.
ma lesz tegnapi, múlt
szebb holnapnyi csak szó
gondolat nélküli nem azért

felettünk a múlt, előttünk a cél
altunk talpunk érinti a jövőt sáros néma rét

Twit This!