néha ketté válik a függöny, engedni látva a színházat. láthatok jót, rosszat, ember felettit hatalmasat, és minden rosszat ami mi vagyunk. érzek szeretetet, de az olyan önző, érzek gyűlöletet mindenre kiterjedöt. állok várok, ülök várok, fexem várok...
iszok, veled, vele, velük, velünk, mással is. és van, hogy eszem is mindezekkel -együtt.
a belem nő, nálam senki nem sajnálja jobban, hogy kezdek ugy kinézni, mint akiket ugy utáltam. lehetne másképp is, de az a fránya fogadalom és az a nagy-eskü, amit magadnak fogadtam...
kényelembe halj meg blogi ne hiányba
Kiemelt bejegyzés
2015. május 10., vasárnap
panaszkodni nincs okom
Posted by Tj Blogi on vasárnap, május 10, 2015
0
hozzászolás
Megjegyzés küldése