Minden

Ami elhagyja a jelent ugy hullik le azonmod a multba mint a homokora szemcséi. Legyen az jó vagy rosz ugyan azon esik át és kerül vissza a holnapba.
Mi szabjuk meg azt mire emlékszünk, a mindeből a szitánk lyukjait is kapjuk légyen az a tiszteség, a lila köd, a boldogságra való várakozás, a szépsége a feszes mellnek, a gyönyöre rozsánknak a minden akár egyetlen pilanatnak amit mint borostyány zár magába a pillanat.
A szercsi van.
Igényli az ember, mint meleget a jégben, hideget a hőségben. És a vágy a reppenő pillangó boldogtalan csodás pazar édes finom vorága nélkül oly értelmetlen sorsa  minden és mindenkinek.
Dobre

Twit This!