Mikor még ért valamit a szavam...
Mikor még én döntöttem el mikor kell és pihen az őrs, mikor még tisztelték szavam, mikor még én voltam nekik a hös....
Mikor még határszegöt fogtunk nem migránst, mikor még arany volt a csillag, hajnalban a felszáló ködben olý biztos volt a konturja a bajtársnak,
mint a hovégi csokja akimenön Annának.
Szerethető volt a tisztesség,
A haza.
Nem gazdagon a restiben,
de szépszoval megkaptál mindent...
Mikor még nem uszult állat
hatalom csontért vett kutyája
volt,
Ilyen erös volt a mundért.
Megjegyzés küldése