Régebben nem én támadtam ám másokra, olyan szinten túl tengett bennem a cinizmus, hogy mikor piszkáltak és visszaszoltam sírás lett a vége. Ma már mindenki büne kisebb számomra mint a sajátom mit hordok keresztként vállamon.
Magam ismerete alacsonyít le. Toleránsabb lettem, meg röhönyövre veszem észre mit meg nem engedek "magunknak" (én és a világotok viszonya)
Értékrendek, dicsőségek, kinek mi a siker...
A még mindig és a megint (állandók)
holnap is megint ugyan az. Rutin, évek, napszám, hóvégi elszámolás, részlet... Ugrunk, nem gondolunk Sylvire lizingben!
Néni sous, garas marad csak a lapos zsebben.
Könyvelhető bukás és várható nyereség. Minden reggel délben este létszám ellenőrzés.
Nem é hiányzik a balta amit kiadtál neki?
Balta nélkül mehetsz a folyonak
halhatsz nemtelen halált,
fegyverelen bio hulladékként utodod nincstelenként, fáj az elmúlás.
Ha sok kacatot örököl, mit két kezível kell elvakarjon a betonykeményre fagyott fődbe... Biza emberes az örök, (szokás) mi többször változott a Föld sarkainál.
Tegap ez divót, holnap meg az a király, holt után jő a jövendő a mult szárnyán.
Kihirdetik dob pereg tegap kék az ég, holnap vörös a hajnal azt arany fehér az árva lány haj darutollas sisakon, nemzeti hősi halott magyaron fekete a mente, gyász mindene. Olcsó vigasz kocsmai induló, othon csizmát lerugva csendesen bőlcsöt ringaton ki ki maga nyelvén dudol: fájdalom, öröm, àllapot-> A Minden mindig Àllapot. Van, hogy nincs. Megszüník, és mint a digitális adás újra van? hogy serceg döcög mint az analog? A minden tuti mind két formában "jelen", él - velünk.
Megjegyzés küldése